Túri Sándor: A Zarándok - A belső én felfedezése az El Camino úton
Megjelenés 2019 szeptember
A szerző 2007 nyarán járta végig a Camino utat, először Saint-Jean-Pied-de-Porttól Santiago de Composteláig, majd a nyugati Fisterra – Muxía – Santiago de Compostela távot is. A harmadik zarándoklat körülményeit és járatlan útvonalát tekintve inkább nevezhető sorsszerűnek, és – bár a franciaországi Perpignan közelében rátér a hivatalos Szent Jakab útra – valódi végpontja már nem földrajzi értelemben vett hely, hanem a vándorlás közben feltáruló életcél megtalálása. A kötet nem turistáknak szóló bédekker, a zarándokút állomásait bejárva történelmi nevezetességek taglalása helyett belső küzdelmekről, látomásokról és a helybeliekkel, illetve a zarándoktársakkal megélt hol komikus, hol szeretetteljes, hol pedig bosszantó szituációkról, beszélgetésekről kapunk éles, villanásszerű képeket. A folytonos gyaloglásban megfáradt test és a menet közben kételyekkel viaskodó lélek erőpróbájának rezdüléseit a legteljesebb őszinteséggel közvetíti a szerző, akkor is, ha ez néha ellentétben áll a zarándoklétet beragyogó emelkedettség mítoszával. Terítékre kerülnek a lélektani problémák (depresszió, paranoia), melyek bemutatása néha a pszichológia terminológiájának keretei közt történik (pszichodráma, szelf-álom, belső én), máskor pedig a keresztény vallás hitbéli lelkesültségén, vagy épp a kétkedés útján, az Istennel való – az út vége felé már élethalál kérdéssé váló – sakkjátszma vonalán rajzolódik meg. Az életével elégedetlen, fájó gyermekkori élményekkel terhelt, magát sokszor feleslegesnek érző és a magyaron kívül más nyelvet nemigen beszélő férfi útja ez a magabiztosság, egész-emberré válás felé, amelyben nem segíti más, csak a gyaloglások során hol megjelenő, hol eltűnő akaraterő és hit, vagy időnként a helybeliek kedvessége, szeretete. A kötet olyan zarándoklatra hív, ahol a spanyoloszági és franciországi falvakon, városokon keresztül haladó szerző nem pusztán teljesíti magára rótt kötelezettségét és legyalogolja a kijelölt távot, hanem a hitben való megerősödését, labilis személyiségének megszilárdulását is nyomon követhetjük, át a hitetlenség, a düh, a kétségbeesés és a kishitűség sűrű ködén, egészen a célig, amelyet már hiába keresnénk a térképeken, nem ott található.
